Zarándokúton jártunk

Pascal atya, a Fájdalmas Anya Templom plébánosa, gondosan megtervezett két napos autóbuszos zarándoklatra hívta híveit. Lelki és szellemi táplálékra is szükségünk van a nagyböjti időben, ezért nagy létszámmal jelentkeztünk.

A fegyelmezett ötventagú csoport március 14-én korán reggel indult Pannonhalma felé. Alig virradt. Plébánosunk gondolatai a reggelről -a kezdetről, a közösen elmondott imádság, majd a fájdalmas olvasó titkai lelki megújulásra hívtak. Feljött a nap, és éreztük a kora tavasz illatát. Hamarosan megérkeztünk a magyarok egyik legkiemelkedőbb emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központjához, a Pannonhalmi Bencés Főapátsághoz. Az ezeréves apátság nemcsak építészeti jelentőséggel bír, hanem sokoldalú kiállításaival és gyűjteményeivel kultúrtörténeti emléket tár elénk.

Szentmisével kezdődött a látogatás a négyszögletes udvart körülvevő folyosó, a ,,kerengő” északkeleti sarkában nyíló Szent István kápolnában. Lelki béke járta át szívünket.

Dél volt már, és a tavaszi nap fénye beragyogta a Szent Márton hegyet, amikor szívélyes idegenvezetőnk bemutatta a főapátság látványos épületegyüttesét, hogyan egészült ki a román stílusú altemplom és kerengő valamint a gótikus bazilika az évszázadok során, barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel. A gótikus palotában ünnepeltük meg zarándok társaink, a három gyermeket nevelő Salánki tanárházaspár huszonnegyedik házassági évfordulóját, akik ezen a szent helyen fogadtak egymásnak örök hűséget, és köszöntöttük a tizenharmadik születésnapját ünneplő Bossányi Benedeket.

A rendkívül figyelmes, ránk vigyázó autóbuszvezetőnk Győrbe vitt bennünket. A Püspökvár előtt Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr várt minket. A történelmi belvárosban kora délután megtekintettük a Székesegyházat. A templom Magyarországon egyedülállóan háromszoros búcsújáróhely. Itt található a Szent László herma, a Könnyező Szűzanya-kegykép és Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú sírja. A Könnyező Szűzanya-kegyképnél a lorettoi litániát imádkoztuk. Sokszor fohászkodom gondolataimban a Szűzanyához:

Szűz Mária, szívünkben vagy,

Soha bennünk el ne hervadj!

Nyílj ki bennünk, ég virága,

Tégy méltóvá mennyországra!

A palota pincéjében megnéztük az Apor Vilmos püspök vértanúságát bemutató kiállítást.

A püspök úr vezetésével körbejártuk a Püspöki Palota lakosztályait. Megtekintettük a barokk és biedermeier bútorzatot, az intarziás, gazdagon díszített berendezést, a széket, melyen II. János Pál pápa látogatása alkalmával ült és egyéb apró részleteket. A könyvtárba is bepillanthattunk, majd többen felmentek a magas toronyba, ahonnan megcsodálták a környék természeti szépségeit. A délutáni séta, városnézés, ismerkedés után a Pálffy étteremben jó ízűen fogyasztottuk el a finom vacsorát, amelyen megtisztelte közösségünket a győri püspök atya.

A nap még nem ért véget, mert a sötétben nehezen találtuk meg szálláshelyünket, a győrújbaráti lelkigyakorlatos házat.

Másnap reggel, március 15-én Pozsonyba indultunk. A reggeli ima, az elmélkedés ma sem hiányzott. Sötét felhők borították be az eget, majd havas eső esett. Mire a városba érkeztünk felszakadozott a felhőzet, de a hideg szél hasította arcunkat. Tíz órakor az Orsolyita templomban igen bensőséges szentmisén vettünk részt, amelyet plébánosunk Pascal atya tartott. Itt köszöntött bennünket, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora, Molnár Tamás atya. Én különösen boldog voltam, hogy ezen a számomra jelentős történelmi napon olvashattam az olvasmányt a valamikori Nagy Magyarország, Pozsony városában. Szebbnél szebb korabeli épületek, a Ferences templom, a Dóm, a Vár rejtelmeibe, történetébe kalauzolta érdeklődő csapatunkat a kiváló szakmai felkészültségű magyar ajkú idegenvezetőnk. Magyarként megtapasztaltuk, hogy mennyi értéket teremtettek elődeink.

Ezen a napon az elegáns Pozsonyi étteremben ebédeltünk.

Délután a Medikus-kertben, a Petőfi-szobornál jelentős számú magyar közösség emlékezett az 1848-as forradalomra, akikhez mi is csatlakoztunk. Az ünnepi beszédek után a somorjai Híd Vegyeskar lelkesítő dalai hatására emlékezetemben éltek hőseink, akik készek voltak életük árán is hazájukat megvédeni, akik síkra szálltak olyan eszményekért, mint Isten, Haza, Család, keresztény társadalmi rend, független ország, jogegyenlőség… Az emlékezés koszorúit mi is elhelyeztük a Petőfi szobor talapzatán.

Sajnáltam, hogy az ünnepségen nem lehettünk ott végig az elszakított területen élő magyar testvérekkel.

Útban hazafelé lelki vezetőnk fáradhatatlan volt. Ismét rózsafüzért imádkoztunk, majd egy kicsit meghaltunk: lebilincselő elmélkedés következett az élet értelméről és a halálról. Nem kell tőle félni, mert életünk része, amelyre tudatosan kell készülnünk. …egyszer bizony, bekövetkezik. Krisztus azért halt meg a keresztfán, hogy ne kelljen félnünk, mert megváltott bűneinktől és bizonyossá tette számunkra, hogy lesz feltámadás. Itt a földi életünkben úgy kell cselekednünk, hogy teljesítsük Istentől kapott küldetésünket. Ha ezt tesszük, több lesz általunk az élet.

Késő este érkeztünk haza. Meggyőződésem, hogy az úton átélt közös élmény és öröm, lelki kapcsolatot teremtett közöttünk. Sokat tanultunk plébánosunktól és egymástól is. A mindennapi feladatot teljes pontossággal végezzük el, hogy lélekben növekedhessünk!

Köszönet érte.

Gál Elmérné Zolcsák Anna